Coleman és Valene, az apjuk halála után magára maradt két fivér egy eldugott ír kisvárosban él állandó civakodásban. Minden apróság véres vitákhoz vezet, és válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez. A féltve őrzött krumpli pálinka, vagy egy zacskó chips - bármi képes közöttük konfliktust szítani egy szempillantás alatt.
"Ááá, Coleman, rohadjál meg, rohadjál meg. Vissza! Vagy ezek is ugyanerre a sorsra jutnak."
Domonkos Zsolt - színművész, "Valene"
"Nem részesültek komoly szeretetben és nevelésben. Két elvadult férfiember, akik nem tudják egymás iránt az érzéseiket kimutatni, hanem másképp szeretik egymást. Így tengetik napjaikat az elvadult ír vadonban, vidéken."
Úgy léteznek egymás mellett, akár a ketrecbe zárt Káin és Ábel. Az időről időre feltűnő Kicsilány az egyetlen, aki képes elvonni egymásról a testvérek figyelmét, hiszen mindketten szeretnék megkapni őt. A feszültséget a helyi pap, Welsh atya próbálja oldani, ám amikor megtudja, hogy az apa halála Coleman lelkén szárad, összeroppan, s mielőtt vízbe öli magát, levelet hagy hátra a fivéreknek. Ebben az egymás iránti igaz szeretetre buzdítja őket.
"De én mégis hiszek bennetek, nem hagynátok engem cserben, igazam van?"
A levél eléri a kívánt hatást, a testvérek igyekeznek megbékélni. Megvallják egymás ellen elkövetett gyerekkori bűneiket, és nagyvonalúan meg is bocsátanak.
"Bocsánatot kérek, amiért a szemedbe csuláztam, és bocsánatot kérek, amiért a fejedre ráléptem."
Ám olyannyira belehergelik magukat a gyónásba, hogy újra egymásnak ugranak. A darab során kiderül, hogy a megbékélésre való törekvés néha éppoly pusztító lehet, mint a konfliktus maga. A két testvér banálisból tragikussá fajuló civódása groteszk tükörként szolgál a mai társadalom számára: a szeretet hiánya, a kommunikációképtelenség és a kilátástalanság ismerős tapasztalat lehet sokaknak. A Vaknyugatot 1997-ben mutatták be, és azóta szinte klasszikussá vált. Mondanivalója térben és időben is univerzális.
Szikszai Rémusz - rendező
"Az aktualitását számomra az adja, hogy ez az elmúlt 16 év, ami a NER periódusa volt, ha van számomra, az én szememben bűne, akkor az a megosztottság és az ellenségeskedés, amit szított, és ami mindennapossá vált az életünkben. Ez egy testvérháborúról szól, engem ez érdekelt. Hogy lehetséges-e bármiféle feloldozás. Még ma is bizonyos értelemben szkeptikus vagyok, inkább hagynám a kérdést a levegőben lógva, hogy képesek vagyunk-e megbékélni."
Vajon megtörhet-e az egymás bántásának ördögi köre? Ki lehet-e egyenesíteni a görbét, újraépíteni, ami leomlott? Az alkotók a nézőre bízzák a választ... A premier pénteken 19 órakor kezdődik a Márkus Emília-teremben.
