Zsarolás, pedofília, ügynökök és besúgók, a 80-as évek néptáncos közösségeinek szubkultúrája és alternatív zenei világa egyaránt megjelenik a színpadon Pintér Béla 2013-ban bemutatott, hazai és külföldi díjakkal elismert alkotásában, a Titkaink című színdarabban.
“Nem én vagyok, aki valamitől fél. Az te vagy és nem én⌔
A gazdag zenei- és táncélményt nyújtó előadást eddig kizárólag Pintér Béla és Társulata játszotta, ám most már a szombathelyi Weöres Sándor Színház színészei és Nagy Péter István rendező tolmácsolásában is megtekintheti a közönség.
Nagy Péter István - rendező
“Ennek a társaságnak egyébként is jól áll a zenei és a mozgásos színházi nyelvnek a kompozícióba való emelése, úgyhogy tulajdonképpen az anyag formája is indokolta, hogy ezt idehozzam, illetve hát van, van, abszolút van aktualitása is. Tehát, ha most csak arra gondolok, hogy néhány héten belül nyilvánosságra fognak kerülni az ügynökakták - ugye ami egy 40 éves restanciája a magyar társadalomnak, hogy ezzel nem foglalkoztunk még, nem számoltunk el -, ez lényegében valahogy ezt próbálja meg kisöpörni a szőnyeg alól ez a darab. Szóval, ha csak ezt nézem, már ez önmagában indokolja azt, hogy ezt előadják máshol is.”
A történet középpontjában egy morálisan súlyosan kompromittálódó népzenegyűjtő áll, akit a hatalom zsarolással beszervez ügynöknek. Miközben a közösség a hagyományőrzés és összetartozás látszatában él, a háttérben megfigyelés és árulás hálózata épül ki. A színészek épp olyan természetességgel váltanak szerepeket a színpadon, ahogyan karaktereik teszik ezt a Kádár-éra alkonyához közeledve életük színpadán. A táncostárs lehet ügynök, az áldozat elkövető, az áruló pedig kitüntetett művész. Németh Judit nemcsak terapeutát alakít, a korszak nagy hatalommal bíró kultúrpolitikusának bőrébe is belebújik.
Németh Judit - színész, Weöres Sándor Színház
“Nem először játszom férfit, de⌠- úgy látszik, ha az ember megöregszik, akkor most már nem a női, hanem a férfi szerepek jönnek - ez egy csodálatos lehetőség! Én azt gondolom, hogy ebben először is lubickolni lehet! Tehát az, hogy felelőtlenül elbújhatok valami mögé és ott élvezkedhetek ebben a lehetőségben, ez nagyon jó dolog!”
“Hát, Balla Bán elvtárs, van egy kis baj!”
A személyes kapcsolatokon alapuló kegyúri mechanizmusok és a megfélemlítés eszközei összefonódva jelennek meg a szocializmus egyik emblematikus alakjára, Aczél Györgyre emlékeztető Pánczél György karakterében.
Németh Judit - színész, Weöres Sándor Színház
“Nehéz ezt bevallani, de én találkoztam Aczél Györggyel, tehát én már az a korosztály vagyok, aki még⌠még találkozott vele, és a kaposvári színházban azért azt tudjuk, hogy ő rendszeres látogató volt. Tehát, én ott kicsike voltam még, tehát én ott még fiatal voltam nagyon, de én is láttam, hogy âItt az Aczél! Itt az Aczél!â”
A színmű olykor meghökkentő és groteszk módon, jellegzetes“pintéri” humorral reflektál a múlt és a jelen erkölcsi határokon messze túllépő jelenségeire, miközben lélektani mélységekig is eljutva ábrázol személyes sorsokat, tragédiákat. A szombathelyi társulat színészei 115 percen át brillíroznak a szünet nélkül pörgő, szinte végig zenével kísért jelenetfolyam sodrásában. Az előadás elgondolkodtató és maradandó színház-élmény.
