A visítás ezúttal elmaradt: a 190 kilós disznót már kimúlt állapotban hozták a Múzeumfaluba. A szombathelyi horvát és német nemzetiségi önkormányzat ezúttal egy lassan feledésbe merülő falusi tevékenységre, disznóölésre invitálta több iskola tanulóit, vezetőit, tanárait. A diákok nagy érdeklődéssel állták körül a disznót és nézték, pl. a perzselést. Voltak akik nem először láttak ilyet.
Kovács Levente, 5.a. Váci-iskola
Én pl. Noszlopon már vettem részt. Ott hurkát csináltunk én is töltöttem. Nagyon jó volt, minden évben csinálunk. Most is megyek majd.
Kiss Tamara, 5.a - Váci-iskola
Harmadikban is volt ilyesmi az iskolánkban. Az nagyon jó volt. Tök finom zsíros kenyér lett belőle meg minden.
A gyerekek sokmindent tanulhatnak egy-egy disznóölésből, mondják az iskolák vezetői.
Sátory Károly, igazgató - Reményik-iskola
Ez egy szép néphagyomány. Horvát, magyar szerintem hasonlóan csinálja. Néphagyomány miatt fontos és a biológia óra miatt is.
A gyerekeknek ma csak a disznóölés élménye jutott: végigkövethették az állat levágásától a feldolgozásáig tartó folyamatot, megnézhették, hogyan darabolják fel a disznót, majd készítik el többek között a véreshurkát. Megtudhatták azt is, hogy egyes nemzetiségeknél milyen eltérő szokások voltak a disznóöléskor. Pl. hogy a horvátok sok helyen nem perzseléssel álltak neki a munkának.
Jurasits Ferenc, elnök, Szombathelyi Horvátok Egyesülete
A disznó le van vágva, hideg vízzel le van öblítve akkor egy teknőbe van téve, le van gyantázva és forró vízzel le van forrázva. És a szőr úgy van kihúzva belőle. Majd amikor ez kész, akkor perzselik a disznót.
Sok gyerek csak otthon vagy az iskolai menzán találkozik a disznóhússal, ekkor azonban már nem nagyon lehet azonosítani, milyen állatból származik az étel, hogyan is készítik el az asztalra kerülő finomságokat. A Reguly, a Váci és a Reményik-iskola diákjainak szervezett program céljai között szerepelt, hogy a diákok tisztában legyenek ezekkel.
