Az ülés elején megemlékeztek a nemrég elhunyt Takács Albert Csabáról, az RMDSZ egykori ügyvezető elnökéről, aki sokat tett Vas és Hunyad megye jó kapcsolatáért. A Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulójára időzített ünnepi közgyűlést éppúgy a Megyeháza dísztermében tartották, mint a 100. jubileumi megemlékezést.
Majthényi László - elnök, Vas Vármegyei Közgyűlés
"Kicsit most a 150 évvel ezelőtti eseményre is emlékezünk, nem csak Berzsenyi 250 éves születési évfordulójára."
A közgyűlés elnöke felidézte az egyházashetyei emléktábla egykori avatását, majd a jelenlévők meghallgatták az Esthajnalhoz című Berzsenyi-verset, amit Süle Ferenc zenésített meg.
Szalóki Dorina, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója Éhen Gyula Berzsenyi emlékezete című költeményét szavalta el.
"A dal....becsét."
A költő koráról és az őt ábrázoló szobor történetéről Melega Miklós, a közgyűlés alelnöke tartott előadást. A köztéri alkotás ötlete 1891-ben vetődött fel, azt Balogh Gyula levéltárnok, aljegyző, Éhen Gyula, későbbi polgármester és Károlyi Antal alispán szorgalmazta.
Melega Miklós - levéltár-igazgató, társadalmi alelnök, Vas Vármegyei Közgyűlés
"Akkor ezt még nem Berzsenyi térnek hívták, hanem Széchenyi térnek 1860-tól kezdődően. Mi már így hívjuk, nekünk természetes, hogy itt van ez a szobor, jártunkban-keltünkben talán nem is figyelünk fel rá, milyen nívós alkotás díszíti ezt a közteret."
Támogatókat gyűjtöttek és létrehozták a Berzsenyi Kört - közös erővel elérték, hogy 1896-ban leleplezték Kiss György alkotását az egykori Városháza előtt.
"A népek ...szakadnak."
Szabó Tibor színházigazgató A magyarokhoz című verset mondta el, majd Fűzfa Balázs beszélt Berzsenyi költészetéről, amelynek középpontjában az idő és a mulandóság áll.
Fűzfa Balázs - irodalomtörténész
"Először piciben, nagyobban és még nagyobban, a vers egészében mondja el a lényeget, az idővel való kapcsolatunkat, és az elmúlás ellen való tiltakozásunkat a költő."
Ikonikus verssorokon keresztül mutatta meg Berzsenyi költészetének szépségét és különlegességét. Az ünnepi ülés zárásaként a Bolyai-iskola tanulói, Böndicz-Major Patrik és Dragovits Aliz olvasták fel esszéiket, amelyekben Berzsenyihez és költeményeihez való viszonyukról értekeztek. Végezetül az emlékezők koszorút helyeztek el és fejet hajtottak a Berzsenyi-szobornál.
