A 100TAGÚ CIGÁNYZENEKAR HANGVERSENYZENEKARI GÁLAKONCERTJE 2021017

Hírek

82 éve, 1944. július 3-án kezdődött a szombathelyi zsidók deportálása

2026. július 07., 09:04
82 éve, 1944. július 3-án kezdődött a szombathelyi zsidók deportálása. 3600 embert, köztük több mint 600 gyermeket hurcoltak koncentrációs táborba. A holokauszt évfordulójáról gyászszertartással és koszorúzással emlékeztek meg a Batthyány téri imaházban vasárnap délelőtt.
82 éve, 1944. július 3-án kezdődött a szombathelyi zsidók deportálása

A magyar és az izraeli Himnusszal vette kezdetét a holokauszt-megemlékezés, majd Horváth Soma mondott beszédet. A gyásznap nem lehet a hallgatásé, az elhurcoltak számadatai mögött arcok, családok, tervek és remények vannak. A tragédia súlyát viselni kell, átadni és láthatóvá tenni, különben a feledés homályába vész - fogalmazott az alpolgármester.

Horváth Soma - alpolgármester
"Az emberiség egyik legsúlyosabb és legveszélyesebb gyarlósága a kirekesztés. Az, amikor embereket származásuk, hitük, identitásuk vagy bármilyen tulajdonságuk miatt bélyegeznek meg. Az itt ülő hozzátartozók, emlékezők is pontosan tudják, hogy a történelem legnagyobb tragédiái nem egyik napról a másikra születnek. Sokszor egy szóval kezdődnek, egy gúnnyal, megbélyegzéssel."

Hangsúlyozta: az emlékezés felelősség, át kell adni a múltat a következő generációknak, hogy a tudás megmaradjon, és soha többé ne történhessen hasonló.

Elhangzott "A mélységből kiáltok hozzád..." kezdetű, 130. zsoltár, majd Darvas István főrabbi, Szombathely rabbija szólt a jelenlévőkhöz. Felidézte, hogy Mózes 4. könyve felsorolja a pusztában vándorló ősök 42 állomáshelyét - ez volt az élet menete, hiszen minden lépéssel egyre inkább maguk mögött hagyták a szolgaságot, és közelebb kerültek az "Ígéret földjéhez". Mint mondta, a deportálásnak is voltak állomásai, ám ez a halál menete volt, ahol lassan elveszett minden remény. 10-ből 9 ember nem tért vissza.

Darvas István - főrabbi, Szombathely rabbija
"És azért kell emlékezni, mert ezt a beszennyezett földet, mindegyiket, ahol ártatlanul öltek meg embereket, zsidókat vagy másokat, csak úgy lehet megpróbálni megtisztítani, ha az utókor emlékezik, és emlékeit megpróbálja a gyakorlat részévé tenni, és valóban egy erős fellépést, erős ellenállást teremt ez az emlékezés minden jóérzésű emberben."

Úgy fogalmazott: aki gyűlölködik, egy újabb holokausztot készít elő, ez ellen a közösségen belül és kívül is szót kell emelni.

Az emlékezés a neológ zsinagóga mellett 1946-ban emelt emlékműnél folytatódott. Elhangzott a kaddis, majd Pais-Horváth Péter csellójátéka kíséretében a jelenlévők sorra elhelyezték a tisztelet koszorúit és köveit az elhurcoltak emlékére.