Majdnem táj címmel megnyílt Rónaszéki Linda képzőművész személyes hangvételű festménykiállítása

Különös, csendes terek, ahol a természet, az emberi jelenlét és a hiány emlékei találkoznak. Ismerősnek tűnő, mégis idegen tájak, amelyek elgondolkodtatnak a világhoz való viszonyunkról, a szabadság kereséséről és saját létezésünkről. Rónaszéki Linda képei Tarkovszkij filmes világának hangulatát idézik.

Rónaszéki Linda - képzőművész
"Igazából én nagyon vonzódom a szomorú filmekhez, tájakhoz és terekhez. Nem tudom, számomra ez sokkal inkább valóság. Emlékezni hívnak ezek a tájak, kicsit minden egyes tájban, térben, amit látok, mindig megragad valami tárgy, eszembe jut a gyerekkorom, vagy a fiatal koromból valami emlék."

Linda korábban tenyérnyi illusztrációkat, grafikákat, akvarelleket készített, de mióta Lieb Roland építész-szobrász a társa, tágabb dimenziókban, nagyobb méretekben gondolkodik és alkot. A most bemutatott képek többsége ebben az évben készült, friss munka, amelyek egytől egyig erős üzenetet közvetítenek a szemlélő felé.

Rónaszéki Linda - képzőművész
"Hogy vegyék észre az apró dolgokat, mint az Amélie csodálatos életében, legyenek érzékenyek a finom részletekre, tudjanak szeretni egy ütött-kopott, mint felejtett komódot, ami már része az emberi környezetnek, szinte eggyé válik vele. S hogy különböző nézőpontokból tekintsenek a tájra, hiszen egészen más látvány tárul elénk alul- vagy felülnézetből. Foglalkozzanak azzal, mennyi mindennel bántjuk, sértjük meg a környezetünket, és mennyi tájseb van körülöttünk, amiket persze lehet nagyon szeretni, meg el kell fogadni, de sokkal jobb lenne, hogyha megőriznénk őket eredeti tisztaságukban."

A csütörtöki megnyitón Tóth-Gombás Bulcsú saját szerzeményét adta elő zongorán, majd a kiállítást Kéner Balázs ajánlotta a jelenlévők figyelmébe egy Csáth Géza-idézettel: "Az élet - így is, úgy is - sok csalódással jár, túl sok reményt ne fűzzünk hozzá, de egészen se veszítsünk el minden reményt."

Mint mondta, Lindánál a művészet soha nem áll meg a saját képeinél, hiszen képzőművész, pedagógus, mentor, aki nagy szívvel és hihetetlen kreativitással terelgeti növendékeit.

Kéner Balázs - újságíró
"Érdekes, izgalmas és intim, hogy most a saját képei között állunk. Ezek a képek nem könnyűek. Sivár terek, elhagyott helyek, üresség és magány. A kilátástalanság érzése. Olykor mintha már az ember is eltűnt volna belőlük, és csak annak a helye maradt volna ott, ahol valaha jelen volt."

A képek nem akarják szebbre festeni a világot, mint amilyen, de sötétebbre sem. Nem hazudják, hogy a sivár tér mögött egy szebb világ vár, ennél őszintébbek - megmutatják, hogy van hiány, veszteség és magány is. Ugyanakkor mindig hagynak kiutat: egy kis fényt, egy ablakot, lépcsőt, nyílást. Rónaszéki Linda a találkozások fontosságáról beszélt, és meghatódva mondott köszönetet családjának, a kiállításnak helyet adó Agorának, valamint a szép számú érdeklődőnek. A kiállítás november 19-ig látogatható, a zárónapon - 17 órától - tárlatvezetéssel is megtekinthető.