Egész napos megemlékezés-sorozattal tisztelegtek ‘56 hősei előtt október 23-án Szombathelyen

A Szombathelyért posztumusz díjjal kitüntetett Welther Károly sírjánál vette kezdetét október 23-án a városi megemlékezéssorozat. A nagy műveltségű ügyvédet 1956 októberében választották a Vas Megyei Forradalmi Bizottság elnökévé. Jelentős szerepe volt abban, hogy november 4-ig Szombathelyen és a megyében elmaradt a vérontás. A forradalom leverése után letartóztatták és bebörtönözték, szabadulását követően pedig a hatóságok továbbra is zaklatták. Nem vállalta a besúgást, később önkezével vetett véget életének. Sírjánál a Welther család tagjai, valamint a városi és a megyei önkormányzat vezetői helyeztek el koszorút, virágokat és mécseseket.

A megemlékezés a Március 15. téren folytatódott. A város koncert fúvószenekarának közreműködésével, katonai tiszteletadás mellett felvonták a nemzeti lobogót. Az emlékezők ezután egy korhű teherautóval az élen átvonultak az 56-osok terére. A látványos menetben szombathelyi fiatalok is részt vettek, zenélt Korponay Zsófi és Peltzer Géza.

„Kollarits Tivadar….Szabó István.”

A téren a Weöres Sándor Színház művészei tisztelegtek ’56 hősei, köztük a város mártírjainak emléke előtt. Ezt követően a szombathelyi Hollán Ernő leszármazottja, Hollán László mondott ünnepi beszédet, aki húszévesen maga is részese volt a budapesti eseményeknek. Úgy emlékezett, 1956 kegyetlen és egyben szép is volt.

Hollán László
„Nem hiába volt és mindenesetre akkor fölébredt egy nagy remény, amit mindenki megosztott. Egy nagy remény, hogy él nemzet e hazán, él, élhet, és éljen nemzet e hazán.”

A nemzetőrök emléktáblájánál önkormányzati és megyei vezetők, fegyveres testületek, pártok, társadalmi szervezetek képviselői helyeztek el koszorút, mécseseket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70., és az első szabad Szombathelyi Önkormányzat megalakulásának 36. évfordulója tiszteletére ünnepi közgyűléssel folytatódott a megemlékezés a Városháza nagytermében. Nemény András polgármester méltatta a forradalmárokat és azokat, akik 36 évvel ezelőtt, a Városháza termében ülve akarták ’56 reményeit beváltani és egy új, saját magát kormányzó város alapjait lerakni. A jelenre térve hangsúlyozta, Szombathelyen ma is fontos a rászorulók segítése, a környezet szépítése, a sokszínű kultúra megőrzése, és hogy értelmes, ha kell, kritikusan gondolkodó emberek éljenek a városban, akik, ha szükségét érzik, tudnak változtatni a sorsukon.

„Az elmúlt 16 évet majd idővel megítéli a történelem. S bár ahogy mindannyiunknak, nekem is van van róla gondolatom, de a mai ünnepeltjeink emlékét ennél fontosabbnak tartom. Azt viszont nem tartom magamban, hogy hitet kaptam a jövőre nézve. Hitet abban, hogy bármilyen színű vezetése van és lesz országunknak, ha letér a helyes útról, a következmények sem maradnak majd el. Mint ahogy az önkormányzásnak is ez a lényege. Saját döntés, saját felelősségre, viselve minden következményt.”
Visszaemlékezett az idei év legnagyobb kihívására, az azbeszthelyzetre.

“Döntést hoztunk, mert az itt élőkért érzett felelősségünk ezt kívánta. Vállaljuk a felelősséget és vállaljuk a következményeket. Ezt tanultuk az elődöktől.”

Az ünnepség végén Kelemen Zoltán és Balogh János színművészek részletet adtak elő Kelemen Zoltán 24 ÓRA avagy az utolsó ajánlat című drámájából. A darab Welther Károlynak, az 56-os forradalom hőseinek és a megtorlás áldozatainak állít emléket.