A Smidt Múzeum új - pénteken megnyílt - időszakos kiállítása a 19–20. század fordulójának polgári otthonaiba enged betekintést. Ebben az időszakban az étkezés nem csupán a mindennapi szükségletek kielégítését szolgálta, hanem a társadalmi státuszt is kifejezte: egyaránt tükrözte a jólétet és a műveltséget. A tárlat különböző terekben mutatja be a polgári életet: a rendszerezett spájzon, a konyhán és az étkezőn keresztül tárul elénk a korszak sajátos világa.
Nagy Adrienn - történész, kurátor“Mindent megörökítettünk ami ehhez a polgári világhoz még kapcsolódhat: a pénzek, hiszen ezek is meghatározzák, hogy mit és hogyan lehet megvásárolni és egyáltalán mennyiből lehet gazdálkodni, hiszen nem mindegy, hogy egy inflálódott koronáról vagy például egy újonnan bevezetett pengőről beszélünk. Az anyaghasználatban a porcelán az, ami jelentős, hiszen a polgári világot talán ez tudja leginkább tükrözni és lehetne ez a szimbóluma, de ezen kívül az ezüstök, a kristálypoharak vagy éppen a fém tárgyak amelyek a konyhához, a spájzhoz kapcsolódnak, a fonott kosarak, a különböző dagasztóteknők, ezek mind mind megtekinthetők a kiállításban.”
Egy vasárnapi ebéd akkoriban nem pusztán egy ételsor volt, hanem szigorú koreográfia szerint zajló esemény, amelyben az ételt és egymást egyaránt megtisztelték. Itt találkozott a magyaros virtus a francia eleganciával és a bécsi cukrászművészettel: megszületett a húsleves, a rántott hús és a dobostorta szentháromsága – fogalmazott köszöntő beszédében Csapláros Andrea.
Csapláros Andrea - igazgató, Savaria Múzeum“Nemcsak csodás tárgyakat mutatunk meg önöknek, hanem egy letűnt kor ízeit, illatait és mindenek előtt életérzését idézzük meg. A századforduló Magyarországa, a boldogbékeidők nem csupán a technikai fejlődés és a városiasodás kora volt, hanem a polgári kultúra és az életélvezet aranykora is.”
Horváth Soma gyermekkori emlékeit idézte fel.
Horváth Soma - alpolgármester“Számomra mindez nemcsak történelmi kérdés, hanem személyes emlék is. Gyerekkoromban a
nagyszüleimnél az étkezéseknek külön rendje volt. Nem siettünk. Az asztalnál mindig volt idő
beszélgetni, esetleg vitatkozni, vagy nevetni. A leves gőzölgött, a kenyér frissen került elő, és
közben történetek hangzottak el a régi időkről, a piacról, a szomszédokról, az életünkről.”
Adjuk meg a módját a tervezésnek, a vásárlásnak és a tálalásnak, vegyük elő a ma jobbára vitrinekben meglapuló családi étkészleteket - biztatta a látogatókat Mészáros Gábor mestercukrász. A Terítéken című tárlat 2027. január 31-ig látogatható.
