Hírek

Sorsdöntő 100 nap 1849-ben

2017. március 20., 15:24

Ez annak a könyvnek a címe, amelyet a március 15-i megemlékezések lezárásaként mutattak be a szombathelyi ŐrvidékHázban. Nyakas János újra kiadott kötetének bemutatóján kiderült, hogy az a zsinóros huszáregyenruha, amelyet akkoriban viseltek, nemcsak mutatós volt, hanem védte is viselőjét.

Sorsdöntő 100 nap 1849-ben

Ez az a könyv, amelyet az 1948-ban elhunyt Nyakas János veszprémi kutató tanár írt a szabadságharc bukásának okairól. Tanulmánykötetét a  tényekre alapozza, mégis az utolsó pillanatig azt érzi az olvasó, hogy akár meg is nyerhettük volna a szabadságharcot - fogalmazott Sátory Károly, a kötetet bemutató hagyományőrző huszár.

“Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk, a szabadság hősi bajnoka…”

A korabeli lovas huszároknak nem volt vértezete; de védtelenségük csak látszólagos - mondja Dalos Tibor, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola történelemtanára.

“A ruházatukban rejlett a páncélozottságuk, hiszen ez a zsinórozás nemcsak cérnaszállal, hanem acélhuzallal is át volt vezetve. Ezzel egyfajta fédelmet is biztosított a huszárnak a csatában.”

A huszárcsákó acélozott zsinórzata sem csupán rangjelzésre szolgált, hanem a szablyákkal szemben is védelmet nyújott - ez is kiderülta könyvbemutatón. Ahogy az is, hogy miért maradtak el a seregösszevonások, amik győzelemre segíthették volna a magyarokat.

Sátory Károly - hagyományőrző huszár
“Ugye akkoriban azért még nem a mobiltelefont vették fel a tábornokok, és telefonálgattak, üzengettek egymással. Így vélhetően a nehézkes kommunikáció, és a tábornokainak erős személyisége is közrejátszott a vereségben. Néha tényleg csak a saját fejük után mentek.”

Emiatt az utolsó összecsapás előtt Dembinszky Temesvárra indult csapataival, Görgey pedig Aradra - így nem egyesíthették a seregeket, hiába voltak a magyarok kétszeres túlerőben a labancok ellen.