“K. Z.: Kívülről értékelnek bennünket. Biztos, hogy mikrofonok is vannak, és hallgatják, amit mondunk. Lehet, hogy kamerák is vannak.”
Így próbálják megfejteni a helyzetüket a négy fal közé zárt pályázók, akik egy állásinterjúra jelentkeztek, hogy kereskedelmi igazgatók legyenek egy cégnél. A Grönholm-módszer, amelyet a darabbeli személyzeti osztály alkalmaz a szombathelyi Weöres Sándor Színház legújabb bemutatójában, átlép bizonyos etikai határokat, és bár egy elképzelt helyzetről van szó, a kortárs spanyol szerző által megírt történet nem teljesen alaptalan.
Nagy Cili - színművész, rendező
“A kukából kibányásztak egy anyagot, ami a titkárnőknek a felvételi lapja, és elég elmarasztaló megjegyzésekkel volt felcímkézve. A hímsoviniszta, nagyon lekezelő hozzáállás az kiverte a biztosítékot a Galceránnál, és ennek apropóján megírta ezt a darabot.”
A cselekmény helyszíne egy multinacionális cég tárgyalója, és mivel a teátrum színpadai foglaltak voltak az évad elején, így Jordán Tamás színházizgagató valódi irodája éppen megfelelt a próbákhoz - sőt, az előadáshoz is. A kényszer szülte megoldást a rendező a darab előnyére formálta: az alig 45 fős nézőteret a helyiség üvegfala előtt alakították ki, a színészeket pedig kihangosították.
Nagy Cili - színművész, rendező
“Itt tényleg négy fal között vagyunk, míg egy színházteremben van a nem létező negyedik fal. Itt nálunk ennek a nem létező negyedik falnak - ugye ez üvegfal - ennek neki lehet dölni, hátat lehet vetni, be lehet csapni azt az ajtót, amin éppen távozok a nézőtér felé.”
Az egyfelvonásos rendhagyó előadást keddtől játssza a szombathelyi társulat.
