Teltházas koncertet adtak az orosz előadóművészek a Sportházban. A kórus repertoárjában a 16-19. század közötti időszak tradícionális énekei mellett szerepelnek népdalok és újabb keletű egyházi darabok is, mint például Csajkovszkij és Rachmanyinov művei.
Az orosz egyházzene sokszínű és végletesen különböző hangulatú. A keleti egyházak dallamkultúrája Bizáncból érkezett Oroszföldre. Természetesen a legősibb, leghitelesebb hagyománynak az egyszólamú éneklést kell tekintenünk. Kezdetben az énekesek itt is arra törekedtek, hogy a dallam csupán hordozója legyen a szövegnek, hogy a templomban imádkozó hívő figyelmét a szöveg kösse le, ne vonja el figyelmét a zenei megformálás túlzott gazdagsága.
A nyugatról beáramló és elterjedő klasszikus zene azonban döntően befolyásolta az emberek zenei ízlését. Ez eredményezhette azt, hogy az eredetileg egy szólamú dallam mellé a nyugati harmóniákba illeszkedő szólamokat kezdtek improvizálni. Így született meg az az egyházi éneklési stílus, amely a mai napig felhangzik az orosz templomokban és néha a világ koncerttermeiben vagy éppen a Sportház színpadán.
Egyszerűségükben szép, régi dallamok csendültek fel a Sportházban egy különleges előadás nyomán. Miközben fülünk a harmóniákra figyelt, elmerülhettünk egy különleges kultúra, különleges hangzásvilágában, amely nem a földi gondokat helyezi előtérbe, hanem az oddafönt valókat.
