Hegedű muzsika emlékeztetett Bárdos Alice-ra, egykori, Kálvária utcai lakóházánál. A budapesti hegedűművésznő 1930-tól élt itt építész férjével és két fiával, 1944-es deportálásáig. Bárdos Alice jelentős külföldi sikerek után, házassága révén került Szombathelyre, és hamarosan a város két világháború közötti zenei életének meghatározó alakjává vált.
Gál József helytörténész
Zenetanárként, Kultúregyesület zenei szakosztályának alelnökeként egyaránt szerepelt, játszott klasszikusokat, kortársakat, majdnem kortársakat, muzsikált zenekarban, kamaramuzsikusként és szólistaként egyaránt.
Méltatói szerint a 20-as, 30-as évek zenei krónikája elképzelhetetlen Bárdos Alice nélkül. Itthon és külföldön összesen mintegy 300 koncertet adott, de nem csak a pódiumról, hanem zeneszervezőként és tanárként is jól ismerte a közönség. A zsidótörvények miatt 1941-ben kényszernyugdíjazták, s 3 évvel később Auschwitzba hurcolták – idézte fel élete utolsó fejezetét a polgármester.
Puskás Tivadar polgármester
Megérkezése után, mivel járóképtelen anyósát támogatta, a mukaképtelenekkel együtt azonnal a gázkamrába vitték.
A Kálvária utcai házra, amelynek szalonja a 30-as években gyakran volt házi koncertek és kamaraestek helyszíne, emléktábla került.
A tragikus sorsú művésznőről könyv is született: a híres szombathelyi nőkről szóló sorozat 6. kötetében Bárdos Alice életét dolgozta fel a Szombathely zenei múltját régóta kutató Gál József. Az olvasók figyelmébe a könyvet Takátsné Tenki Mária ajánlotta, aki férje emlékeit is felidézte.
Takátsné Tenki Mária tanácsnok
Ő annyit mondott, hogy volt egy nagyszerű asszony, aki rendkívül szeretetteljes volt. Úgy tanította őt hegedülni, hogy a térdére ültette, és végtelen szeretettel foglalkozott vele.
A tehetséges hegedűművész emlékét utcanév és ettől az évtől a Szimfonikus Zenekar által alapított, zenepedagógusoknak adható Bárdos Alice-díj is őrzi Szombathelyen.
