Három, a homokpusztákat, száraz gyepeket kedvelő faj közül lehetett választani idén a Magyar Rovartani Társaság év rovara szavazásán. A csapó cserebogarat és a pusztai hangyalesőt előzte meg a sisakos sáska. Az Alföldön honos, elterjedésének északi határa Szlovákia. Jellegzetes alakja miatt nem téveszthető össze más egyenesszárnyú fajjal. Vannak zöld és barna példányai. Nagy hőigényel rendelkezik, kedveli a meleget.
Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Az életmódja is egy kicsit tolódik a többi hazai egyenesszárnyúhoz képest, viszonylag későn kel ki a földbe rakott tojásokból. Augusztus végére éri el az ivarérett kort, ekkor gyakorlatilag tojást raknak a nőstények és el is pusztulnak a kifejlett egyedek, és tojásalakban vészeli át a telet. Jobbára füves, homokos pusztaságokon fordul elő, de kedveli a növényzet nélküli talajfelszínt, mert a talajról visszaverődő hőt is felhasználja napi aktivitásához, illetőleg az egyedfejlődés véghezviteléhez.”
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya második alkalommal szavaztatta meg az év lepkéjét. A közönséges medvelepkére voksoltak legtöbben. Elülső szárnyai krémszínűek, rajta barna foltokkal, a hátsók narancssárgák, ezeket kék foltok díszítik. Élénk színei védik őt a rá vadászó állatoktól, de más módon is védekezik.
Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Az éjszakai életmódból fakadóan a denevérek is vadásszák, de képes hangos kiadni a repülő lepke, ezáltal megtéveszti az őt üldöző denevért, és adott esetben így is utat nyer, tehát kettős védekezési rendszerrel rendelkezik a lepke, sőt az előtor elülső részén van egy kis vöröses pamacs, amiből szintén eléggé bűzös vegyületeket tud kijuttatni a lepke, ami további lehetőséget teremt arra, hogy elmeneküljön az üldözője elől.”
Ezt a fajt az egész ország területén megfigyelhetjük.
