|
Dobos Péter
-
2014.10.18. 09:57 |
|
Ha már a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztályáról van riport, a prosztatarákból gyógyult páciens hálás elismerése is kapjon szót... |
|
|
|
Dobos Péter
-
2014.10.18. 08:24 |
...és így teljes a kép!
A Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztályának dicsérete.
Pozitív történet, gondolatok – prosztatarákból gyógyulva
Egy rendszerezett, bővebb leírás, ami vagy érdekel másokat, vagy nem, amit vagy elolvas valaki vagy nem.
Ez a bejegyzés tartalmazza összefoglalva a mások idővonalán, kommentekben már leírt, a kórházban eltöltött három héttel kapcsolatos pozitív tapasztalataimat, gondolataimat, a teljes eseményfolyamatot, a szerintem szükséges kiegészítésekkel, az osztály részéről az eseményekben résztvevő munkatársainak méltatásával.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Rosszindulatu tumor, rák, prosztatarák... Szörnyű, megrettentő szavak.
Hát, még, ha az ember már vesztette el közeli hozzátartozóját, ismerősét, valamilyen daganat miatt.
------------------------------------------------------------------------------------------------
„Sajnos rossz hírem van, a maga prosztatájában rosszindulatú tumor van.” kezdte Vecsei doktornő 2013. szeptember 24-én délután, amikor behívott a rendelőbe, hogy a négy nappal korábban elvégzett biopszia eredményét ismertesse. „Próbáljon meg nem megijedni. A szerencse az, hogy elég korai stádiumban sikerült felfedezni, és van megoldás a gyógyulásra.”. És folytatva, közölte a már megtervezett megoldást: november 25-én befekszem a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztályára, másnap műtét, eltávolítják a prosztatámat és néhány járulékos apróságot belőlem. Addig is menetrend szerint, injekciók, csont-scintigráfia, hasi-kismedence CT, mellkasi röntgenek, altatóorvosi vizsgálat. Nos, tényleg megijedni sem volt időm, míg ezeket elmondta. Megkérdeztem mivel jár a műtét, a doktornő háromórás hasi műtétet, és kéthetes kórházi ápolást vetített előre.
Az előzményekről.
2013. január elején egy heregyulladás – amelytől rendesen meg is ijedtem –, vitt el az urológiai ambulancia szakrendelésre. Vecsei doktornővel akkor találkoztam először, ő lett a kezelőorvosom, az ő lelkiismeretes hozzáállásának, vizsgálatainak köszönhetem, hogy nem elégedett meg a gyulladás kezelésével, hosszan tartó gyógyulásának kontrollálásával, hanem többszöri vérvizsgálat, rossz PSA értékei alapján, biopszia szükségességét állapította meg, amelynek eredményeként aztán, kiderült a rosszindulatú tumor jelenléte a prosztatámban.
A műtét.
A műtét, tapasztalatom szerint kitűnően sikerült. Számomra csak egy pillantásnyi idő, egyik pillanatban még a műtőasztalon, valamilyen öblösebb csőből vagy maszkból veszem mélyen a lélegzeteket, másik pillanatban, a helyemen ébredezem, Vecsei doktornő hajol felém (soha szebb ébredést), beszél hozzám. Nos ez az egy pillanat a valóságban kb. 5 óra hosszú volt, a műtétet végző stáb részéről több órás, nagyon kemény, munkát jelentett. Külön köszönöm nekik: Engert Zoltán professzor úrnak, Vecsei Anna és Rajnai Ildikó doktornőknek, és köszönet a műtétben résztvevő stáb többi tagjának is. Az öröm mondatja velem: a műtét nagyon jól, szuper jól sikerült!
A legnagyobb meglepetés ez után jött. Semmilyen, a műtétből eredő fájdalmam nem volt, sem a műtét után, sem az azt követő napokban, és azóta sem. Előre kalkulált fájdalmak maradtak el! Ez megismételteti velem, óriási köszönet a műtétet végzőknek!
Gyógyulás.
A gyógyulás, lábadozás, felépülés, nagyon könnyen ment, rengeteget sétáltam, egyre jobban, egyre erősebbnek éreztem magam, a műtéti varratok alatt a hegek szépen gyógyultak, a lábadozás idejét pedig, barátságos, jókedvű, kedves és csinos nővérek, – precíz, türelmes gondoskodással, nagy munkabírással, – tették könnyebbé, jó hangulatúvá. Hiszem, hogy segítették a felépülésemet. Hálás köszönet nekik érte!
Egyikük idővonalán kétszer is leírtam – májusban Ápolók napjára és augusztusban visszaidézve: – „Minden ápoló nagyon sok köszönetet érdemel, nem is lehet leírni, mennyit! Én a magam tapasztalata alapján a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészet tündéreinek, angyalainak mondok köszönetet! Csak pozitív tapasztalataim voltak, vannak!"
Megerősítem, az Urológiai Szakrendelés és a Sebészeti Osztály összes hölgy dolgozójára igaz: angyalok, tündérek! AZOK! Saját tapasztalataim mondatják velem: valóban sokat köszönhetek, mi páciensek sokat köszönhetünk Nekik!
Tudom, mi, páciensek, ápoltak, lábadozók, egy hatalmas tömeg vagyunk az osztály összes dolgozója számára: „egyik jön, a másik megy massza” megfogalmazás a leghitelesebb. Nincs arra idő, lehetőség, hogy mindenkit megjegyezzenek, mindenkire emlékezzenek. Egy így természetes az ő szempontjukból, és ettől függetlenül mindent elkövetnek, keményen megdolgoznak azért, hogy mindenki gyógyultan, lehetőleg elégedetten távozzon. Köszönet, köszönet, köszönet!
Ez az ő oldaluk. A magam szempontjából viszont, életem egy szakaszára, történetesen tavaly január óta eltelt időszak, és még egy ideig a jövőm is, nagyon is meghatározó része lett. Így aztán mindent, ami velem történt, történik, azt az emlékezetem rögzíti. A lábadozás ideje, lehetséges tortúra helyett, szakszerű, barátságos hozzáállással az orvosok részéről, barátságos, jókedvű, kedves és csinos nővérek jóvoltából, kellemes élménnyé varázsolódott.
És hogyha sikerül bármelyikük számára tudatosítani, hogy az a munka, hozzáállás, hogy: „mindent elkövetnek, keményen megdolgoznak azért, hogy mindenki gyógyultan, lehetőleg elégedetten távozzon”, igenis célba talál, van aki elégedetten távozik, igenis van, aki ezt értékeli, szóval ha ezt tudom bármelyikükben tudatosítani, az számomra öröm. Nagy öröm!
A kórházi kezelés óta, negyedévente kontrollvizsgálaton veszek részt, tehát felügyelnek rám, minden rendben van-e. Eddig minden rendben is van, a mutatók kitűnőek. Nagyon örülök ennek. Vajon meddig tart a felügyelet? Remélem sokáig! Remélem, Vecsei doktornővel! Nagyon sokat köszönhetek neki. Úgy gondolom, az életemet...
Mi lett volna, ha…
Nem szeretem ezt a találgató kérdést. De…, tényleg:
Vajon mi lett volna, ha nem jelentkezik tavaly, az év első napjaiban egy heregyulladás nálam?
A válaszok egy része adja magát. Nem ismerem meg Vecsei doktornőt! Nem ismerem meg az Urológiai Sebészeti Osztályt, egyetlen munkatársát sem. Nos ez a jelenlegi ismereteim tudatában, tudtomon kívül ugyan, de, óriási veszteség lett volna.
A prosztatámban viszont ott létezik, él(?), növekszik, dolgozik(?) valami, amiről mit sem tudok, mert nem érzem.
Meddig???!!!
Mikor jön el az, az idő, amikor, bármilyen formában, olyant érzek ott lent, bennem, ami megijeszt, annyira, hogy orvoshoz forduljak? Segíthető, gyógyítható állapotban lennék akkor, vagy mennyire túlhaladott, lehet, hogy már késői állapot, nem lehet segíteni, az áttétek lehetőségét ne is említsem? A statisztika szerint a tüdőrák okozta halál után a prosztatarák következik! Ijesztő!
Nos, mi lett volna, ha?...
Úgy érzem, nem is akarom tudni! Így volt ez rendben. Azt szokták mondani, minden rosszban van valami jó. Áldom a heregyulladást is. Vecsei doktornő mindenre kiterjedő figyelmes vizsgálata, óriási szerencsét jelentett számomra. A szövettani eredmények alapján, korai fázisban, áttétek nélkül sikerült felfedezni a tumort. Szerencsémre!
Összegezve, azok az eseményfolyamatok, amelynek eredményeként, amikor megkérdezik tőlem, "hogy vagy(van)?" azt tudom válaszolni: "tökéletesen", indokolja, hogy kijelentsem: ami történt velem az urológián, az a második legjobb dolog az elmúlt néhány évben az életemben. (Az első, az unokáim!
Hálás, nagy köszönet érte a teljes urológiai (nem tudom hogy fogalmazzam) részlegnek, amelybe az Urológiai Sebészeti Osztály mellett, az Urológiai Szakrendelés munkatársai is beletartoznak!
A hálámat, köszönetemet egyszerűen nem tudom annyiszor leírni, kifejezni, hogy úgy érezzem, megfelelő módon sikerült megköszönnöm a velem történteket.
Az események résztvevői
Essék szó az Urológiai Osztály azon munkatársairól, akik ebben a, 2013. januártól, december 16-ig tartó időszak számomra fontos eseményekben valamilyen formában részt vettek. Elnézést kérek, ha valaki kimarad, de, vagy nem emlékszem, vagy nem találom a facebook-on, vagy nem ismertem meg (eléggé).
Legelső helyen Vecsei doktornő személye, az akit említenem kellene, ő kezdettől fogva minden fontos eseményben részt vett, itt, most mégis elhalasztom az ő méltatását, ővele bővebben szándékozok foglalkozni.
A műtétet megelőző időszakban elsősorban az Urológiai Szakrendelés munkatársai voltak azok akikkel találkoztam a doktornő mellett, Györgyi Fokiné Marton asszisztensnőre emlékszem név szerint, ő volt a doktornő segítségére, a biopszia-vétel előtt, meggyőzni engem, hogy érzéstelenítés nélkül is lehet mintát venni, ő aztán a mintavételnél ott is volt. A szakrendelés során ismertem meg Hajós doktor urat, a biopszia-vételkor találkoztam először Márkus Endre főorvos úrral.
A műtétet Engert Zoltán professzor úr hajtotta végre, Anna Vecsei és Rajnai Ildikó
doktornők részvételével, a további résztvevőkről nincs információm, de a teljes stáb köszönetet érdemel, a szakszerű, többórás, kemény munkáért, azért plusz köszönet jár, hogy a műtétből eredően semmilyen fájdalommal nem kellett megküzdenem.
A felépülésem során a professzor úron és Vecsei doktornőn kívül, Rajnai Ildikó doktornő és Márkus Endre, Könyves Károly, Hajós György, Halász Csaba, Varga László (fő)orvosok voltak azok, akik név szerint megmaradtak emlékezetemben, részben kötözéseken való részvételük, részben a reggeli és esti vizitek kapcsán.
Engert Zoltán professzor úr több alkalommal végezte kötéseim cseréjét, vérzés-szivárgást hárított el, varratot szedett, katétert távolított el, elmagyarázta hogy a nyirokcsomók eltávolítására miért volt szükség, stb., szóval a felépülésem fázisainál mindig ott volt, és koordinálta munkatársai munkáját is a lábadozás idején. Köszönet, nagy köszönet neki!
Külön köszönet illeti az osztály ápoló nővérállományát, és a kisegítőket (ételosztók, takarítók), akik a teljes kórházi jelenlétemet, jókedvű, kedves, barátságos, szorgalmas gondoskodással, tették könnyebbé, jó hangulatúvá. Hiszem, tudom, hogy segítették a felépülésemet, köszönet nekik!
Közülük a következőket sikerült megismernem, megjegyeznem: Mecséri Adél Sarolta főnővér, Ildikó Gombás, Ildikó Orbán, Kelemen Szandra , Andrea Rába, Krisztina Erzsébet Simon, Zsuzsanna Varga, valamennyien barátságos, kedves nővérek.
Mecséri Adél – nap, mint nap ő látta el, kötözte újra a műtét okozta sebeimet, részben egyedül, vagy valamelyik (fő)orvos jelenlétében, esetleg közreműködésével.
Gombás Ildikó és Orbán Ildikó - az Ildikók, párban ismertem meg őket, úgy vélem, akkor vannak igazán elemükben, amikor együtt vannak beosztásban, barátságosak, vidámak, de ez igaz akkorra is, amikor nem együtt dolgoznak.
Simon Krisztina – utcán találkozva vele, ráköszöntök, meglepődik, de visszaköszönt. Gyakorlatilag nem vagyok benne biztos, tudja-e, kinek köszönt vissza, ismerősnek talál-e? „Massza-effektus” (Egyik jön, a másik megy, massza.)… Facebook-on viszont elég jó a kapcsolatunk.
Kelemen Szandra – Ő volt, aki először foglalkozott velem, ő vezetett a helyemre, az első vért ő vette le, az első branült tőle kaptam. Mindig, mindenkihez barátságos, mosolygós, de tudott szólni a csúnya beszédért is (na, nem nekem). Láttam őt a mellettem fekvő, magányosan sírdogáló idősebb beteget vigasztalni (délben még ifjabbik lányom tette ugyanezt). Néha olyankor jött be a szobába, amikor nassoltam valamit, olyankor rám nevetett: „Péter, maga már megint eszik?” Többször rám szólt a folyosón, séta közben, mosolyogva: „Péter, maga nem szédül?” Hányszor hallottam, amikor a folyosón valakinek mondja, utánozhatatlan hangsúllyal: „Kicsiiim!”
Rába Andrea – Csinos, érdekes arc, érdekes szemek, általában vidámnak, mosolyogni látom. Lezser, hanyag, könnyed, laza a járása, nagyon egyedi. Sokat sétáltam, jártam a kórház folyosóján lábadozásom során. Ha találkoztunk, mindig rám mosolygott. Ha a szobába bejött, nem csak a célszemély, hanem mindenki számára volt valamilyen barátságos gesztusa.
Talán ezek a gesztusok azok, amelyek Andreát és Szandrát mindenki másnál, számomra, szimpatikusabbá, kedvesebbé tették. Ők akkor is észrevettek bennünket, ha csak találkoztak velünk a folyosón, vagy, ha a szobába máshoz jöttek be. Ez nem kritika a többi nővérrel szemben. Ők is tökéletesen végzik/végezték munkájukat, de a „massza effektus” szabályai szerint, amíg a pácienssel foglalkoznak, kedvesek, vidámak, oda koncentrálnak, de, ha öt perc múlva a folyosón találkoznak a beteggel, az aktuális feladatra koncentrálva, mennek el mellette. Mi, páciensek, visszasüllyedünk a „masszába”. Ettől munkájuk értéke még tökéletes marad…
Varga Zsuzsanna – Kellemes meglepetés számomra. Saját tapasztalatom szerint, a munkáját precízen, tökéletesen ellátja, de nem éreztem részéről egyéb kommunikációt. Sem egy mosoly, sem egy akármilyen gesztus. A több nővérrel viszont meg van az összhang. Nem is jelöltem kapcsolatra a facebook-on, amikor a számomra szimpatikus hölgyeket az osztályról ismerősnek jelöltem, gondoltam, úgysem ismerne meg. És akkor jött a meglepetés, Zsuzsa jelölt be ismerősnek, amit örömmel elfogadtam.
Augusztus elején a kecskeméti unokámmal sétálva, fedeztem fel Zsuzsát a párjával közeledni. Felkészültem, ha közelembe érnek, köszöntök, és akkor jött a második meglepetés. Amikor a közelbe értek, kedvesen rám mosolygott, köszöntött, velem egy időben, szinte hamarabb. Aztán ez megismétlődött a másik unokám sétáltatása közben is, a karnevál kezdeti forgatagában. Aztán, remélem, én leptem meg őt, amikor aznap rákattantam a facebook-on, és ott volt a közlés "Tibor Varga és Zsuzsanna Varga eljegyezték egymást." Egyből gratuláltam mindkettőjüknek, és amikor elküldtem az üzenetet, akkor láttam, még egy perc sem tellett el a nagy bejelentéstől. Természetesen én voltam az első gratuláló.
A facebook-ot korábban nem szerettem, sőt 2012. nyarán gyűlöletemet közöltem róla. Az idén január 5-én viszont, rokoni kapcsolatok rögzítése után, beírtam Vecsei Anna nevét a facebook keresőbe. Találat! Aztán sorban jöttek, Kelemen Szandra, Rába Andi, és májusra, mind a hét nővér, akikről szót ejtettem, valamint Vecsei és Rajnai doktornő, elfogadtak ismerősüknek.
Már szeretem a facebook-ot…
Örülök ezeknek a kapcsolatoknak.
Szeretem Őket, szeretem ezt a csapatot, igazi, barátságos szeretettel.
Gombás Ildikó egy kommentben azt írta nekem: „Péter! Maga szeretett nálunk lenni /Urológia/” A válaszom a következő volt: „Kedves Ildikó! Igen, szerettem maguknál lenni! Maguk megtettek érte mindent!”
Minden alkalom, amikor kontrollra megyünk (feleségemmel nyugdíjas program: ma én kísérlek téged, holnap te kísérsz engem orvoshoz), egyfajta izgalmas várakozás tölt el, vajon kivel találkozhatok az ismert kedves arcok közül, a doktornőn kívül.
És akkor, végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, sőt…
Vecsei Anna Lilla doktornő
Mindenek felett, Ő a legszimpatikusabb számomra az ismerőseim között, a vele való kapcsolatnak örülök a legjobban. Nagyon csinos, fiatal, szinte mindig vidám, közvetlen, barátságos (a neve is szép)! Nagyon sokat köszönhetek neki. Megfelelőn meg voltam ijedve, a vele való első találkozásom előtti napon. Az első vizsgálat után azonban, teljesen átalakulva jöttem ki a szakrendelésről, nyugodtan a további sorsom felől, határtalan bizalommal a doktornő iránt. Ez a bizalom, amely a további vizsgálatok során egyre erősödött bennem, nagyon sokat jelentett számomra a későbbi események feldolgozásánál. A biopszia-vételkor ez a bizalom fogadtatta el a felajánlott, érzéstelenítés nélküli mintavételt. A rosszindulatú tumor bejelentését követően azt mondta, próbáljak meg nem megijedni. Úgy gondolom, nem tapasztalt rajtam ijedtséget. Az iránta érzett bizalom segített abban, hogy nem foglalkoztattak előre a gondolatok, mi fog, hogy fog történni. A műtét előtti nap sem féltem, inkább a kíváncsiság élt bennem az altatásról. A műtét, és az azt követő gyógyulás, felépülés pozitív tapasztalatai, a bizalmamat erősítették tovább. Nagyon örülök, hogy a doktornő felügyeli, kontrollálja rendszeresen az egészségi állapotomat (életemet?), amely neki és munkatársainak köszönhetően kitűnő, közérzetemmel együtt. Vajon meddig tart a felügyelet? Remélem sokáig! Remélem, Vecsei doktornővel! Nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki. Úgy érzem, az életemet... És ezt nagyon komolyan gondolom!
Csinos és fiatal. Nagyon fiatal. Azt mondja, rezidens. Én azt mondom, Ő A DOKTORNŐ! Számomra így, nagybetűvel!
Hosszú életet, nagyon sok boldogságot, nagyon sok sikert és nagyon sok szerencsét kívánok neki, egész életére!
------------------------------------------------------------------------------------------------
Ennyi. Azt hiszem mindent kiírtam magamból, ami kikívánkozott. Nagyon hosszúra sikeredett. Minek is nevezzem? Pozitív történet, amely a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztály teljes személyi állománya (orvosok, ápolónők, ételosztók, takarítók, adminisztráció) tevékeny részvételével, általuk, olyan tapasztalatokban lettem gazdagabb, amelyek révén a számomra, várható tortúra helyett, inkább kellemes élmény volt az, amit átéltem (átélek), amiért nem tudom eléggé a hálámat kifejezni.
Sajnos a való életben sokan, bármilyen okból is, inkább bántással illetik az egészségügy résztvevőit, mint elismeréssel, nemegyszer elvakultan, meggyőzhetetlenül. Minap egy régebbi kollégámmal beszélgetve szóba került, hogy megműtöttek. „A hentesek?” volt a kérdése? „Milyen hentesek? Hogyan mondhatsz ilyent?” kérdeztem vissza, és röviden vázolva elmondtam, milyen pozitív tapasztalatokat éltem meg az Urológiai Sebészeten, és a kítűnő állapotomat, a nagyon jó utólagos kontroll-leletekkel. Hümmögött, és látszott rajta nem sokat hisz abból, amit elmondtam.
Ezt én nagyon igazságtalannak tartom! Ez indokolta, hogy összefoglalva, összerendezve, leírjam az átélt tapasztalataimat, ami a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztály dicséretére szólva, nagyon, nagyon pozitív.
A végső lökést egy a facebook-on olvasott levél adta: (Simon Krisztina idővonaláról)
„Sziasztok nővérkék!
Ti vagytok azok a személyek, akiket szinte senki nem ismer el, pedig a munka zömét a ti vállaitokra rakják.
Nem igazán kaptok elismerést a megtett munkáért. A jelenlegi helyzet azt mutatja, aki az egészségügyben dolgozik, az hivatástudat miatt van még a munkahelyén . Sajnos hogy hivatástudatból megélni nem lehet, mert nem adnak kenyeret a boltban érte, de dolgoztok éjjel, nappal. Fáradtan, kimerülten haza értek, kezdődik a második műszak és 12 óra elteltével újra a munkahelyen vagytok. Nem lehettek fáradtak, kialvatlanok, mert a beteg nem veheti észre, hogy erőtökön felül, fáradtan is teljesíteni kell a munkátokat. Az hogy a beteg nem látja az nem is baj, de az már igen hogy az illetékesek sem látják. EU-hoz tartozunk, miért nem kaphatunk EU-s fizetést?”
Ez a téma nem intézhető el tetszik - lájkolással! Annál szigorúan komolyabb! Nagyon, nagyon sajnálom őket a fent ismertetett helyzetért, még akkor is, ha tudom, hogy ez a sajnálat csak egy együttérző gesztus, és a világon semmit sem változtat. Az ezzel kapcsolatos véleményem valamennyire megismerhető a korábban leírtakból, így csak azt tudom mondani az ő tevékenységükkel kapcsolatos hálám mellett, hogy sajnálom, nagyon sajnálom! … |
|
|
|
Dobos Péter
-
2014.10.18. 00:00 |
Az Urológiai Sebészeti Osztályról tettem aug. 13-én dicsérő bejegyzést a fórumban. Akkor elnyelte a fekete lyuk, nem jelent meg. Reklamációmra szeptemberben megjelent. A fórum továbbra sem működik jól, de ennyivel előbbre vagyok.
[2014-08-13 03:24:49]
Most fedeztem fel ezt a lehetőséget, úgy érzem ezzel tartozom az Urológiai Sebészeti Osztálynak. Tavaly szeptember végén derült ki, hogy rosszindulatú prosztata tumorom van, amit a prosztata, az ondóhólyagok, ondóvezetékek egy részének eltávolításával lehet orvosolni. (ágyéki nyirokcsomók is eltávolításra kerültek). A műtét november 26-án simán (5 órát voltam távol a műtőben) lezajlott, aztán még 3 hetet voltam a kórházban. Várt fájdalmak elmaradtak (feleségem jósolta a műtét utáni napra a legerősebb fájdalmakat), abszolút semmilyen fájdalom nem jelentkezett a tüsszögés, köhögés, nevetés okozta hasrázkódásokon kívül. Két hét után már az sem fájt. 28-án már felkelhettem, fel kellett kelnem, attól kezdve rengeteget sétáltam, gyalogoltam, edzettem magam. Hazajövetelem után is minden rendben volt, aztán még azon a héten kontrollra kellett mennem, akkor írták ki a kórházban a hasmenéses-hányásos fertőzés miatti látogatási tilalmat, azt viszont benyaltam, és négy nap tortúra keményen megviselt. A műtét és a kórház nem, a hasmenés-hányás viszont igen. Karácsony végére rendbe jöttem, azóta minden rendben van, a régi vagyok, a forradás kemény felületén kívül semmi sem emlékeztet a kórházban töltött időre. Az ellátás kitűnő volt. Szakszerű, barátságos hozzáállás az orvosok részéről, tüneményes, jókedvű, kedves és csinos nővérek, nagy munkabírással. Köszönöm Dr.Engert Zoltán professzor úrnak a műtétet, és főként Dr.Vecsei Annának, aki nem engedte elhanyagolni az urológiai problémámat és ellenőrzés alatt tart azóta is, valamint az ápoló hölgyeknek a türelmét, hozzáállását. Ilyen tündérekkel körülvéve a gyógyulás is gyorsabban ment. Nem tudom eljut-e ez a vélemény, vagy köszönet az Urológiai Sebészeti Osztályra, de úgy érzem ezzel tartoztam nekik. Tisztelettel: Dobos Péter |
|
|
|
Dobos Péter
-
2014.10.17. 23:41 |
Az urológia dicsérete.
Rosszindulatú tumor miatt, prosztata eltávolító műtétet hajtottak végre rajtam a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztályán, 2013. november 26-án. A műtét, tapasztalatom szerint, kitűnően sikerült. Hálás köszönetem érte az osztály vezető főorvosának, Engert Zoltán professzor úrnak, aki a műtétet végrehajtotta, és köszönet a műtétben résztvevő stáb többi tagjának is, valamint az osztály orvosainak, a műtétért, a fájdalommentes gyógyulásért, a három hetes felépülés során kapott gondos kezelésért.
A felépülés könnyen ment, a lábadozás idejét pedig barátságos, jókedvű, kedves és csinos nővérek, - precíz, türelmes gondoskodással, nagy munkabírással, - tették könnyebbé, jó hangulatúvá. Hiszem, hogy segítették a felépülésemet, tortúra helyett, kellemes élménnyé varázsolva a műtétet követő lábadozás időszakát. Hálás köszönet nekik érte!
Külön, óriási köszönet jár Vecsei Anna Lilla doktornőnek, kezelőorvosomnak, lelkiismeretes munkájáért, célratörő vizsgálataiért, aki nem hagyta elhanyagolni urológiai problémáimat, aki felfedezte a tumort, aki a műtétben is résztvett, aki jelenleg is felügyeli egészségi állapotomat, amely neki és munkatársainak köszönhetően, kitűnő, közérzetemmel együtt! A kórházi kezelés óta, negyedévente kontrollvizsgálaton veszek részt, kitűnő eredményekkel. Nagyon sokat köszönhetek neki. Szerintem az életemet...
Egy prosztatarákból gyógyult, elégedett páciens tiszteletével!
név és cím a szerkesztőségben
UROLÓGUSOK DICSÉRETE - ez volt az általam adott cím. A Vas Népe szerkesztősége önhatalmúlag RÁKBÓL GYÓGYÍTOTTAK cím alatt közölte olvasói levelem 2014. szeptember 10-én.
Talán, ha a Vas Népe szerkesztősége meghagyja az eredeti címet, akkor érdekesebb lett volna a Vas Népe olvasói levele, a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztály dolgozói számára is. "Úgy érzem erre a köszönetre a Markusovszky Kórház Urológiai Sebészeti Osztálya nagyon rászolgált." ezzel a felvezetéssel ment a szerkesztőséghez a levél. Dobos Péter |
|
|
|
