Ennek az emlékparknak a helyén állt egykor a város téglagyára, amelynek barajkkjaiban több ezer zsidó munkaszolgálatost helyeztek el a második világháború végén. Tankcsapdákat és lövészárkokat kellett ásniuk, hogy a németek ezek segítségével feltartóztathassák a szovjet hadsereget. Az embertelen bánásmódnak és a betegségeknek 2500-an estek áldozatul, köztük Kardos Jánosné édesapja is.
Kardos Jánosné Galambos Lea
Volt olyan munkaszolgálatos társa, aki szerencsére életben maradt, és azt elmondta, hogy Kőszegen nagyon rossz állapotban, a keretlegények kiverték a fogát, elvették a ruháját, és hadd ne soroljam, mi mindent, flektífusza is volt, és hogy abba a barakkba került be, ahol a betegeket elhelyezték, és ott halt meg.
A visszaemlékezések szerint 1945. március 24-én a munkára képtelen, beteg foglyokat ciklonB gázzal ölték meg. A többieket gyalog indították útnak a mauthauseni koncentrációs tábor felé, ahonnan csak kevesen tértek vissza.
Rétvári bence államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Nem pusztán azoknak a családoknak fáj az ő emlékük és az ő hiányuk, hanem az egész emberiségnek, mert olyan rendszerben, olyan eszmék vették el az életüket, amelyek minden ember, minden normálisan gondolkodó ember számára most is és akkor is elutasítandóak voltak.
A megemlékezésen héber gyászimát mondtak valamennyi zsidó áldozatért.
Lazarovits Ernő külügyi vezető, Mazsihisz
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy több százezer magyarországi zsidó, magyar állampolgár lett az éjjel-nappal füstölgő auschwitzi krematóriumok lángjainak martalékává.
Az ősi hagyomány szerint Lazarovits Ernő követ helyezett el az emlékmű talapzatánál, a város vezetői és a kőszegi iskolák képviselői pedig virágokkal és koszorúkkal rótták le kegyeletüket.
